Az általánosan használt egyenirányító diódák közé tartoznak a szilícium-diódák és a Schottky-diódák.
A szilíciumdiódák a legszélesebb körben használt egyenirányító eszközök, amelyek olyan előnyöket kínálnak, mint az alacsony előremenő feszültségesés és az alacsony szivárgási áram. Az előremenő feszültségesésük körülbelül 0,7 V, ellenállnak az előremenő feszültségüknél lényegesen nagyobb fordított feszültségeknek, és általában ellenállnak a tranziens fordított feszültséglökések okozta károsodásoknak. Fő hátrányuk a fordított kapacitás és a fordított helyreállítási idő jelenléte a nagyfrekvenciás alkalmazásokban, így alkalmatlanok a nagyfrekvenciás egyenirányító áramkörökre.

A szilícium-diódákhoz képest a Schottky-diódák még alacsonyabb előremenő feszültségesést és rendkívül alacsony visszirányú szivárgási áramot kínálnak. Csak körülbelül 0,3 V-os előremenő feszültségesésükkel és minimális visszirányú szivárgással ellenállnak a tranziens fordított feszültséglökéseknek, és felülmúlják a szilíciumdiódákat a nagyfrekvenciás alkalmazásokban. Következésképpen a Schottky-diódák ideálisak olyan precíziós egyenirányító áramkörökhöz, amelyek alacsony feszültségesést és gyors reagálást igényelnek.
Az egyenirányító dióda kiválasztásakor feltétlenül figyelembe kell venni az áramkör működési feltételeit és teljesítménykövetelményeit. A Schottky-diódák megfelelő választást jelentenek, ha alacsony előremenő feszültségesésre és alacsony visszirányú szivárgási áramra van szükség, míg a szilíciumdiódák előnyösebbek, ha az alkalmazás nagyobb toleranciát kíván a tranziens fordított feszültséglökésekre és nagyobb sokoldalúságot igényel. Ezenkívül figyelembe kell venni a dióda maximális üzemi feszültségét és névleges áramát, hogy elkerülje a határértékek túllépése által okozott károkat.
