Az egyenirányító dióda kimeneti feszültsége nem felére csökken.
Az egyenirányító dióda egy PN átmenetű dióda, amelyre jellemző, hogy képes az áramot csak egy irányban folyni. Amikor a diódára kapcsolt előremenő feszültség meghaladja az előremenő feszültségesést, a dióda vezet, és zárt áramkört hoz létre.

Amikor egy AC jel áthalad egy egyenirányító diódán, a dióda egyirányú vezetési tulajdonsága csak a szinuszhullám pozitív félciklusát engedi át, míg a negatív félciklus blokkolva van; következésképpen a kimenet impulzusjel. Mivel a kimeneti feszültség a szinuszhullám periodikus változásaival változik, és gyorsan ingadozik, egy DC voltmérő méri az AC feszültség átlagos értékét. Más szóval, a kimenet váltakozó feszültség marad, bár módosított hullámformával.
A kezdők gyakran azt feltételezik, hogy mivel az egyenirányító dióda csak a pozitív félciklus jelet adja ki, a kimeneti feszültség felére csökken. A valóságban, ha a terhelési ellenállás kellően nagy, a kimeneti feszültség nem csökken a felére. Ez azért van, mert a kimenet az AC feszültség átlagos értékét jelenti; míg a negatív félciklus jel blokkolva van és nem folyik át a terhelő ellenálláson, nem befolyásolja a kimeneti feszültség nagyságát.
Összefoglalva, az egyenirányító dióda kimeneti feszültsége nem csökken a felére. Fontos azonban megjegyezni, hogy mivel a kimeneti feszültség periodikusan változik a szinuszhullámmal és gyorsan ingadozik, a kapott impulzusjel szűrést igényel, hogy egyenletes egyenfeszültséget hozzon létre.
